Tavaly ősszel találkoztam először a Technikával, Budapest első közösségi barkácsműhelyével. Követtem a facebook oldalukat, figyeltem miket csinálnak és nagyon szimpatikus volt a kezdeményezés. Kora tavasszal meghirdettek egy kétnapos bútorfelújító workshopot. Úgy éreztem itt az idő, hogy kipróbáljam a műhelyt, megtapasztaljam a közösségi barkácsolást.
Első körben bevitte mindenki a korábban kiválasztott tárgyat, hogy Fanni és Brigi (a workshop vezetői) felmérjék, milyen állapotban vannak. Egyeztettük az elképzeléseket, valamint a munkához szükséges folyamatokat. Egyik használt faládámra esett a választásom, amit nemcsak felújítani, hanem átalakítani is szerettem volna, hogy a továbbiakban konzol asztalként használjam.
Elérkezett a hétvége, amit mindenki nagyon várt. Kávéval és teával vártak minket, kis beszélgetés, ismerkedés, majd előkészültünk a munkálatokhoz. Szép időnk volt, ezért kivittük a munkaasztalokat, a szükséges eszközöket és a tárgyainkat az udvarra. Mindenki megkapta az instrukciókat a kezdéshez, és hozzá is fogtunk.
A faládám szerkezetileg jó állapotban volt, ezért csak pár helyen kellett a kiálló szögeket visszaütni. A csiszolás már jóval tovább tartott, mivel nagyon szálkás volt és sok volt a hézagos hely. Először egy excenter csiszológéppel és hozzá 120-as csiszolókoronggal estem neki. Ezzel gyorsan lehet haladni, főként a nagyobb egybefüggő felületeken – amiből nekem nem volt túl sok. Így hamarosan folytattam egy delta csiszológéppel, amivel szépen elértem a sarkos részeket.
Következett a kézi csiszolás, amihez különböző formájú – főként lapos – maradék fát is használtam. Mint például a fenti képen látható, ahol a kis réseket egy négyzetes pálcára tekert csiszolópapírral sikerült elérnem.
Szerettem volna polcot is ládába, ezért kerítettem a törmelék fából egy megfelelő darabot, amit méretre vágtam. Az aljától kimértem a kívánt magasságot és a léceket odaszögeltem mindkét oldalról. Az ilyen jellegű faládáknál nem ritka a +/-1 cm eltérés, így néha szemmértékkel sem árt ellenőrizni. Nekem a pontos méréssel csálén állt a polc, ezért csaltam kicsit. Mivel nem üveggolyó gyűjteményt tárolok majd rajta, így ezzel együtt tudok élni.
Egy alapos kézi és kompresszoros portalanítás után jöhetett a festés. A törtfehér színű krétafestéket Brigi segítségével kevertem ki: 2 rész beltéri (latex) falfesték, 1 rész modellgipsz, 1 rész víz és pár csepp sötétszürke pigment. Majdnem 2 liter festéket kevertünk ki, ami pont elegendő lett a ládára. Egy rétegben, vastagon kentem át, ami nagyon jól fedett. Ezzel el is érkeztünk az első nap végére.
Fotó: Lengyel Anna Vera
A második napon nekifogtam a krétafesték visszacsiszolásának. Csiszol, portalanít, csiszol, portalanít… és így tovább 3-4 órán keresztül. A fenti képen látható bak nagyon megtetszett, szerintem otthonra készítek egy szettet, mert nagyon praktikus volt mind a csiszolásnál, mind a festésnél.
Miután elértem a kívánt kopott hatást, egy újabb alapos portalanítás következett és végre elérkeztem a transzferáláshoz. Korábban még nem próbáltam, így kíváncsi voltam milyen lesz. A tükrözött mintáimat előzetesen kinyomtattam lézernyomtatóval. Tapétaragasztóval rögzítettem a helyükre és narancs illóolajjal benedvesítettem a papírt egy fültisztító segítségével. Majd egy kiskanál élével, domború részével erősen átdörzsöltem. Gyors mozdulattal eltávolítottam a papírt és kész is voltam. Korábban Ildikó (Jobb, mint volt bloggere) nagyon szépen és részletesen leírta a transzferálási folyamatot.
Feliratozás után következett a felületkezelés utolsó fázisa. Selyemfényű lakkal, vékonyan, egy rétegben festettem le. Viszonylag gyorsan, 1 óra alatt megszáradt, így mire végeztem az utolsó ecsetvonásokkal, már szerelhettem is fel a kerekeket az aljára. Kimértem a helyüket és előfúrás után csavarokkal rögzítettem. Ez lett a végeredmény:
