Sokunk életében meghatározó szerepet játszott a bakelitlemez. Jellegzetes és mára ikonikussá vált külső megjelenése, valamint a dalok közötti, tűzropogásra emlékeztető lágy recsegések teszik halhatatlanná ezt a korongot. A technikai fejlődés utolérte és a legtöbb háztartásban bekerültek a szekrények mélyére, le a pincébe vagy fel a padlásra. Majd eltelt pár év(tized) és sorra bukkantak fel a különböző bakelitlemezből készült tárgyak, alkotások.
A tálak megtetszettek és párat elkészítettem mások DIY leírása alapján. Idővel láttam, hogy bármelyik módszert is választom, végül mindig csak fodros szélű tál lesz belőle. Ez eleinte tetszett, de szerettem volna olyat is készíteni, ami egyszerűbb, letisztultabb vonalvezetésű. Találkoztam ilyen tálakkal is keresés közben, de ezekhez nem tartozott leírás. Így született meg az ötlet, hogy készítsek egyet.
Elővettem a pincében lévő albumokat és kiválasztottam egy számomra kedveset. Ez volt Görbe Nóra főszereplésével a Linda sorozat zenéje. Főként ennek hatására kezdtem el karatézni 6 éves koromban, a lelkesedésem egészen a második edzésig tartott, amikor a sikertelen tigrisbukfenc után besírtam és hazamentem. Azóta sincs meg a fekete öv, de ez egy másik történet…
Visszatérve a bakelittálhoz, a következő volt az elképzelés: lefogatom a lemez peremét, melegítem a felületet és rányomom egy tálra. Ezt a folyamatot addig alakítottam, finomítottam, hogy olyan legyen a végeredmény, amilyennek elképzeltem.
A meglévő faagyagokból kiválasztottam két darab 2 cm vastag MDF bútorlapot, amelyeket dekorpírfűrésszel egyforma méretűre (35×35 cm) vágtam. Mindkét lap közepére egy 27 cm átmérőjű lyukat készítettem. Először az egyik falapon az egymással szemben lévő sarkokat összekötöttem (átlót húztam), ezek találkozása megadta a középpontot. Innen kimértem körzővel egy 13,5 cm sugarú kört, majd kifűrészeltem.
Összeillesztettem a két falapot és a négy sarkán lyukat fúrtam, majd kapupánt csavarral összeerősítettem. Átrajzoltam a kört a másik falapra, szétcsavaroztam és itt is kivágtam a kört. Kicsit megcsiszoltam a faaanyagot és ezzel elkészült a peremleszorító szerkezet.
Következő lépésként a korábban kiválasztott bakelit lemezt betettem a két falap közé, pontosan középre. Ha mindent jól mértünk és vágtunk, akkor a lap és a lemez széle között mindenhol 4-4 cm távolság lesz.
Az egészet rátettem egy befőttesüveg tetjére, középre igazítva. Kerestem távtartókat, ami nekem jelen esteben 4 darab kis cserép volt. Tulajdonképpen a falap alja és a távtartók közötti távolság mérete határozza meg a bakelittálunk mélységét. Több méretet is próbáltam 2 és 10 cm között, nekem a 6 cm mélységű vált be a legjobban.
Az előkészületek után jöhetett a hőlégfúvó. Alacsony vagy közepes fokozaton elegendő használni, mert gyorsan megolvad a lemez. Folyamatos, körkörös mozgással melegítettem, hogy egyenletesen puhuljon meg.
A hozzáerősített falapok tömege végett, a saját súlyánál fogva nyúlik meg a lemez.
Miután végeztem, megvártam hogy visszahűljön, majd szétszedtem a sablont és kivettem a kész tálat.
Természetesen, ha már megvan a sablon lehet többet is készíteni, kísérletezni a mélységekkel. Én most tálként használom – kulcsok, aprópénz, fülhallgató, töltőkábel és hasonló tárgyaknak ad helyet. A végső fotókon pedig dekorációs tálként látható:
